Ma már egyetlen magára adó kereskedelmi cég sem engedheti meg, hogy ne figyeljen oda, milyen környezetben szolgálja ki vásárlóit. Az üzletek berendezésére, arculatára rengeteget költenek, mégis kevés inspiráló teret lehet látni a világban. Nehéz olyan ötletet találni, amely megújítaná a hagyományos eladótereket. Los Angeles zsúfolt divatvilágában még gyilkosabb a verseny, nehezebb kitűnni a tömegből. Ez sikerült a felső kategóriás Frankie divatcégnek, amely új üzletének megnyitásával az építészeti honlapok címlapjait is meghódította.

A neves Architizer A+ Award idei díjazottjai között magyar sikernek is örülhetünk. További két projektért pedig még izgulhatunk - sőt, szavazhatunk is - versenyben vannak ugyanis a közönségdíjakért.

Köztudomású, hogy még a legnevesebb építészek terveinek jó része is a rajzasztalon marad, a nagy ideákat kíméletlenül lemészárolja a pénzhiány, netán a megrendelő szeszélye. Keveseknek adatik meg, hogy akár egész városokat vagy városnegyedeket építsenek fel, mint Oscar Niemeyer Brasilia városát vagy a két Griffin Canberrát, esetleg - hogy mi, magyarok se maradjunk ki a sorból - Magyar Géza Salgótarján belvárosát ( jellemző, hogy mindegyik állami projekt lévén grandiózus tervek készülhettek). Na de mi van, ha a megvalósult álom rémálommá változik, mint történt az jó néhány esetben a sors szeszélyéből vagy a tervezés hibáiból?

Építészeti díjak szezonját éljük: a nemrég kihirdetett nemzetközi Pritzker-díj után ma adták át az idei Ybl-díjakat. A Borsos Miklós bronz plakettjével kitüntetett építészek sok éves, előremutató, kiemelkedő munkáját ismeri el a Magyar Állam.

A tea a víz után a világ második legnépszerűbb itala, ma Európában is újra a reneszánszát éli. Ázsiában, a növény őshazájában, nem egyszerűen szomjoltóként, hanem a többezer éves kultúra részeként tekintenek rá. Ez sokszor kifejeződésre jut azokon a helyszíneken is, ahol az emberek a teát fogyaszthatják. Európában gyakran elintézik néhány füstölővel és tibeti imazászlókkal a teaházak díszítését, ezzel szemben Kínában vagy Japánban sok évszázados tradíciók határozzák meg az épületeket és belső tereiket.