Köztudomású, hogy még a legnevesebb építészek terveinek jó része is a rajzasztalon marad, a nagy ideákat kíméletlenül lemészárolja a pénzhiány, netán a megrendelő szeszélye. Keveseknek adatik meg, hogy akár egész városokat vagy városnegyedeket építsenek fel, mint Oscar Niemeyer Brasilia városát vagy a két Griffin Canberrát, esetleg – hogy mi, magyarok se maradjunk ki a sorból – Magyar Géza Salgótarján belvárosát ( jellemző, hogy mindegyik állami projekt lévén grandiózus tervek készülhettek). Na de mi van, ha a megvalósult álom rémálommá változik, mint történt az jó néhány esetben a sors szeszélyéből vagy a tervezés hibáiból?
A listák szerelmeseinek álljon itt hét elrettentő példa a világ minden tájáról a megvalósult, de végül vakvágányre futott projektek közül.
London, Fenchurch Street 20
A Walkie-Talkie néven közismert toronyház felfelé szélesedő alakja a felső szintek helykihasználásának maximalizálását szolgálja – a londoni Cityben drága a telek. Eredetileg tervezett magasságából az építkezés végére visszavettek, hogy ne takarja a város régebbi épületeit. Hamar kiderült, hogy a városkép rongálása nem az egyetlen problémája az épületnek: a homlokzat hajlított üvegfelületei olyan hatékonyan gyűjtötték össze és tükrözték a fényt és a hőt, hogy a visszavert fény extrém forró pontokat hozott létre a környező utcákban, a BBC szerint egy balszerencsés Jaguár-tulajdonos arra panaszkodott, hogy kocsiján emiatt megolvadt a festék. A lemezeket azóta leárnyékolták, de a rossz hírű épületről most meg azt állítják, hogy erős széllökéseket okoz az utcaszinten.
Ponte City, Johannesburg
Afrika legmagasabb lakóháza 1975-ben az aprtheid jegyében, kizárólag fehér bérlők számára épült. Az 55 emeletes henger alakú toronyház egy nagy udvart ölel körbe, a földszinten boltok szolgálták a kiváltságos lakók kényelmét. A koncepció sorsa a ’80-as – ’90-es években pecsételődött meg, amikor a környéken megemelkedett bűnözési ráta miatt korábbi lakói elköltöztek, és az egykor szebb napokat látott épület nyomortanyává változott, ahol a szemét az ötödik emeletig ért az udvaron. A rossz hírű ház mostanában újraéledni látszik, új tulajdonosa őrszolgálatot tart fenn, helyreállt a víz- és az áramszolgáltatás, a felső emeletekre újra fehér lakók költöztek…
Pruitt-Igoe lakótelep, St. Louis, Missouri
A szegényebb rétegek lakásgondjainak megoldására a városi tanács építtette ezt a lakótelepet, amit annak idején a jövő városaként, a modernizmus diadalaként reklámoztak és olyan propagandával harangoztak be, ami bármelyik szocialista országnak becsületére vált volna akkoriban. Az építész, a World Trade Center későbbi tervezője, Minoru Yamasaki 33, párhuzamos sorokban álló 11 emeletes toronyházat tervezett, köztük parkokkal, sugárutakkal, közösségi terekkel. Az 1954-es megnyitás után az addig zsúfolt bérházakban élő új lakók nagy várakozással költöztek be az ígéret földjének tűnő új városrészbe. A gondok azonban már a tervezés során kezdődtek és később szaporodtak. Politikai és pénzügyi okok miatt a büdzsét erősen megvágták, így a gyengébb minőségű kivitelezés miatt az épületek állaga gyorsan romlott , néhol kifejezetten veszélyessé vált. Két évtized alatt St. Louis és környékének általános gazdasági hanyatlása és az ezzel járó gettósodás illetve a bűnözés növekedése megadta a kegyelemdöfést az álomnak, és a lakótelepet 1972-ben lebontották.
KOMTAR Tower,Malaysia
A hatvanas évek végén egy nagyszabású terv keretében a malajziai George Town városában, Pinang tartomány székhelyén új városközpont kialakítását kezdték meg, ami a remények szerint a lerobbant környék revitalizálását volt hivatott elindítani, és nem mellesleg a város koloniális stílusú építészeti hagyományát tagadva egy új malajziai identitás jelképének is szánták . A szép nevű KOMTAR (Kompleks Tun Abdul Razak) felhőkarcoló szolgált volna a városrész központjául lakásokkal, az alsó szinteken éttermekkel, boltokkal, és irodahelységekkel a tartományi hivatalok számára. Kupolás rendezvényközpontot és a gyalogosforgalomnak egy, az utcaszint fölé emelt sétányt is terveztek. Tömegközlekedési csomópont és többszintű parkolók szolgálták volna a multifunkciós városközpontot.
A tornyot a modernista stílus zászlóvivőjének szánták, de inkább a modernizmus kudarcának emlékműve lett. Az építkezés tervezett helyszínéről kitelepítették a lakókat, éttermeket, kis boltokat romboltak le, hogy helyet csináljanak a felhőkarcolónak. Már a projekt elején egekbe szöktek a költségek, később tűzvész is hátráltatta a munkát. A tervezett öt ütemből végül csak kettőt fejeztek be, 1986-ra: a négyemeletes alapzat, a 65 emeletes torony és a kupola készült el, papíron maradtak viszont a kitelepített környékbeli lakóknak szánt új lakóépületek. Nem lévén helyben lakó vásárlók, a bolthelységek bérlői az évek alatt javarészt elköltöztek, a torony a hivatalos átadás után is sokáig üresen állt.
Az utóbbi években a torony hasznosítására rengeteg pénzt költöttek, de a sokak számára ikonikus épület még messze van attól, hogy betöltse funkcióját a város eleven szövetében.
Farnsworth House, Egyesült Államok
A modernista építészeti stílus első magánmegrendelésre készült lakóháza az Egyesült Államokban a Ludwig Mies van der Rohe tervezte Farnsworth House az Illinois állambeli Plano városában. A megrendelő, a tekintélyes chicagói orvos, Dr. Edith Farnsworth hétvégi háznak szánta, de az 1951-ben befejezett épület neki csak csalódást, az építésznek pedig hatalmas negatív publicitást hozott. Az üres ingatlanra Mies van der Rohe olyan épületet tervezett, amely koncepciója szerint minimálisra csökkenti ember és természet elválasztottságát. Az oszlopokon álló ház áttetsző üvegfalait sima fehér felületek közé szorítottta, az egyhangúságot csak az egyszerű acéloszlopok törik meg. Van der Rohe balszerencséjére a megrendelő kezdettől fogva nagyon kényelmetlenül érezte magát a házban, olyannyira, hogy amikor az építész költségtúllépés miatt a különbözet kifizetését kérte, az orvos azt megtagadta.Ludwig Mies van der Rohe perre ment, az orvos pedig csalás és megtévesztés miatt perelte viszont. Van der Rohe nyert, de a tulajdonos soha nem volt elégedett a házával és végül 1975-ben eladta.
Sports City, Róma
A római Sports Cityt a Tor Vergata egyetem sportközpontjának szánta a tervező, Santiago Calatrava. Az első épület, egy uszoda, a 2009-es úszó világbajnokság helyszíne lett volna, de a gyorsan növekvő költségek – a becsült közpénzköltés 200 millió euro lett volna – megálljt parancsoltak az építkezésnek, a projekt pedig azóta sem halad (az új Puskás, korábbi Népstadion költsége a múlt hét óta több mint 600 millió euróra rúg…). Az épület félbehagyott fémváza ma is mementóként magasodik az autópálya mellett. Érdekes módon a félbehagyott Sport City szerepelt a 2024-es olimpia római pályázatában is , amíg azt vissza nem vonták.
Pécsi magasház
Moldova György egyik szatírájában szerepel egy forradalmian új építési technológia, amikor is a házat felülről lefelé kezdik építeni úgy, hogy a felső szinteket helikopterek tartják a levegőben, amíg az egymás alá rakott részek leérnek a földig…. Nem tudni, a valóság ihlette-e az író gondolatkísérletét, de Magyarország hozzájárulása a Guinness Rekordok Könyvéhez, a „Közép-Európa legmagasabb lakatlan lakóépülete” cím büszke birtokosa, a „pokoli torony” nem jöhetett volna létre egy utóbb elhibázottnak bizonyult új technológia nélkül, amely már a tervezés pillanatában megpecsételte az épület sorsát.
A 25 emeletes panelházat 1974-ben kezdte építeni a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat , a kész épület átadása 1976-ban volt. A vasbeton szerkezetet jugoszláv fejlesztésű utófesztített eljárással építették , ami a hibás technológia miatt elkerülhetetlenül a fémrészek korrózióját okozta, így az épület 1989-re életveszélyessé vált. A lakókat kiköltöztették, az épület tíz évig pusztult, minden mozdíthatót elhordtak belőle, és hajléktalanok vették birtokba.
A ház az utóbbi években többször gazdát cserélt, terveztek szállodát, önkormányzati épületet, kollégiumot a helyére, de minden tulajdonosnak beletörött a bicskája a felújításba. Végül miután a kormány átvállalta a munka költségét, 2016-ban a rossz hírű épületet lebontották.
Bitu-Man
Utolsó kommentek