Londonban a Kensington kertben található az egyik legismertebb kortárs művészeti központ, a Serpentine Galéria.  2000 óta minden évben meghívnak egy ismert művészt, hogy építsen fel a múzeum mellett található területen egy ideiglenes pavilont. Az építkezésre hat hónap áll rendelkezésre, majd a nagyközönség három hónapig használhatja az építményt, ezt követően általában egy tehetősebb műgyűjtő tulajdonába kerül.

Idén először ért afrikai származású építészt a megtiszteltetés, hogy terveit megvalósíthatja London központjában. Diébédo Francis Kere Burkina Fasoban született egy olyan kisvárosban, ahol hiányzott az elektromos áram és a vezetékes ivóvíz, azonban a helyi törzs vezetőjének fiaként lehetősége volt továbbtanulni, ösztöndíjjal végezete el a berlini Műszaki Egyetemet. Nemcsak az arcán lévő törzsi hegek, hanem művészete is tükrözi afrikai gyökereit.

A cikkben szereplő fotókat Ste Murray készítette.

Elkészült pavilonja is gyermekkorának emlékeit idézi, ihletője a szavannán magányosan álló fa, amelynek védelme alatt állt a falu közösségi tere. Itt tartották a piacokat, de itt volt az óvoda és az orvosi rendelő is. Olyan épületet hozott létre, amelyik úgy nyújt menedéket, hogy közben a látogatók a természeti elemeket is megtapasztalják.

A 25 méter átmérőjű, fordított kalap alakú tető messziről tekintve szinte lebeg a négy ívelt fából készült, kék színű fal felett. A tető acélszerkezetét és átlátszó burkolatát elrejti a látványos faborítás, amely napsütésben nemcsak árnyékot vett az épületben tartózkodókra, hanem érdekes mintákat is fest a padlóra. Viszonylag ritka, hogy egy szabadtéri megnyitó alkalmából a szervezők esőért imádkozzanak, itt azonban ezt szerették volna. Ebben az esetben ugyanis láthatóvá vált volna a tető másik látványos funkciója is, a tölcsért formázó tető az összegyűjtött vizet a pavilon belsejében egy kör alakú vízeséssel juttatja vissza a park talajába. A megnyitón ezt a folyamatot nem csodálhatták meg, de a szeszélyes angol időjárás biztosan lehetővé teszi a nyár folyamán ennek a látványnak a megfigyelését is.

A fából épített oldalfalak mélykék színe különleges jelentőséggel bír a tervező számára, szülőföldjének lakosai ilyen színű ruhákba öltöztek ünnepi alkalmakor. Elmondása szerint a londoni megbízás hatalmas öröm volt számára, ami egyértelművé tette, hogy épülete ebben a hagyományos ünnepi kék színben fog pompázni. A falat előre gyártott fa háromszög modulokból szerelték össze, a köztük lévő réseken a fény és a levegő is szabadon áramolhat, ez könnyedséget és átláthatóságot ad az építménynek. Sötétedéskor az épület különleges lámpaként világít a park fái között, arra ösztönözve a sétálókat, hogy térjenek be, nézzék meg milyen eseményt szerveztek falai között.

A londoni művészetkedvelők látogatásuk során tapasztalhatják, hogy a pavilon az afrikai művészet mellett a szociális érzékenységet is központba helyezi. Ideiglenes fennállása alatt az épület nemcsak szimbolizálja a közösségi teret, hanem különböző londoni alapítványok közhasznú tevékenységei számára is helyet biztosít.

- füles -

Forrás: The Guardian, www.dezeen.com, www.archdaily.com