A magyarországnyi területű Dél-Korea a világ legnépesebb országai közé tartozik, népsűrűségét tekintve 12. a világon. Nem csoda, hogy a lakosság többsége olyan városokban él, amit közkeletű szóval csak betondzsungelnek szoktunk nevezni. De ez őket nem annyira zavarja, a saját családi ház az „amerikai álom” része, nem a dél koreai álomé. Azonban a templomoknak itt is marad hely.
Itt az életre szóló vágyálom, az igazi cél egy lakás egy magasházban. Ezek a komplexumok high-tech felszereltségűek, őrszolgálattal, parkolókkal, parkokkal, idősgondozó központokkal és sok más földi jóval. Még a bank is jobb hitelt ad egy ilyen lakás vásárlására, mint saját házra. A dél - koreai Gimpo városának új negyedében is minden friss-ropogósan vadonatújnak látszik, mintha gondos óriások épp most tették volna helyükre a toronyházakat a derékszögű utcák és széles sugárutak mentén.
A különböző közösségek még csak kezdik belakni a helyet, és kialakítani saját identitásukat, amelynek szerves része a spirituális-vallási élet is.
Az Unyang-dong kerület egyik saroktelkén álló Closest Church templom, Heesoo Kwak és az IDMM Architects munkája, vallási funkciója mellett fontos közösségi szerepet is betölt a környéken lakók életében.
Lehet, hogy a tervezők vicces kedvükben adták a „legközelebbi templom” nevet az épületnek, de talán csak azt akarták hangsúlyozni, hogy milyen hétköznapi dologról van szó. Az épület első pillantásra egy halom egymásra és egymásba rakott gigantikus doboz kissé kaotikus benyomását kelti, a templomokhoz általában társított fogalmak közül legfeljebb a monumentalitás juthat az ember eszébe, a meghittség vagy a fenség, pláne az áhítat nem annyira. Az útra néző hosszanti homlokzaton a sima, függőleges betonfalakat szabálytalan ferde síkok, szögletek, kiugró sarkok törik meg, úgyhogy a tekintet alig tud megkapaszkodni egy-egy folyamatos vonalban.
A másik oldalon ellenben nagy üvegfelületek nyitják ki a homlokzatot, jó kilátást nyújtva a szomszédos parkra és betekintést engedve kívülről a templomi szertartásokra vagy közösségi összejövetelekre.
A kis nyitott, kiugró teraszok amellett, hogy stíluselemek, a jobb helykihasználást is szolgálják, ugyanezért a rézsútos falsíkok mögött is elhelyeztek kisebb szobákat az épületben. A tetőteraszt vallási szertartások és más közösségi rendezvények helyszínéül is használják, hosszú külső lépcső vezet fel ide, – ha úgy tetszik, az „égbe” – ami egyben meghatározó eleme az épület külső képének, és fokozza a homlokzat dinamizmusát. A templom tetejéről ugyan hiányzik a kereszt, de helyette a falba vágott, kétemeletnyi, esténként világító sziluettje messziről hirdeti – legalábbis az autóút felől – az idetévedt utazónak, hogy ez Isten háza.
De vajon beköltözött-e? Ez már a hívőkön múlik.
BituMan
Utolsó kommentek