Ma Magyarországon, ha egy társaságban vérre menő vitát akarunk gerjeszteni, elég néhány hívószót bedobni. Ezek közül kettő a stadionépítés és a fakivágás. Mai cikkem témája ebből következően több szempontból is indulatokat gerjeszthet, hiszen egy olyan spanyolországi sportlétesítményről lesz szó, ami egy már meglévő park közepén épült meg.

A magyarországnyi területű Dél-Korea a világ legnépesebb országai közé tartozik, népsűrűségét tekintve 12. a világon. Nem csoda, hogy a lakosság többsége olyan városokban él, amit közkeletű szóval csak betondzsungelnek szoktunk nevezni. De ez őket nem annyira zavarja, a saját családi ház az "amerikai álom" része, nem a dél koreai álomé. Azonban a templomoknak itt is marad hely.

Ma már egyetlen magára adó kereskedelmi cég sem engedheti meg, hogy ne figyeljen oda, milyen környezetben szolgálja ki vásárlóit. Az üzletek berendezésére, arculatára rengeteget költenek, mégis kevés inspiráló teret lehet látni a világban. Nehéz olyan ötletet találni, amely megújítaná a hagyományos eladótereket. Los Angeles zsúfolt divatvilágában még gyilkosabb a verseny, nehezebb kitűnni a tömegből. Ez sikerült a felső kategóriás Frankie divatcégnek, amely új üzletének megnyitásával az építészeti honlapok címlapjait is meghódította.

Köztudomású, hogy még a legnevesebb építészek terveinek jó része is a rajzasztalon marad, a nagy ideákat kíméletlenül lemészárolja a pénzhiány, netán a megrendelő szeszélye. Keveseknek adatik meg, hogy akár egész városokat vagy városnegyedeket építsenek fel, mint Oscar Niemeyer Brasilia városát vagy a két Griffin Canberrát, esetleg - hogy mi, magyarok se maradjunk ki a sorból - Magyar Géza Salgótarján belvárosát ( jellemző, hogy mindegyik állami projekt lévén grandiózus tervek készülhettek). Na de mi van, ha a megvalósult álom rémálommá változik, mint történt az jó néhány esetben a sors szeszélyéből vagy a tervezés hibáiból?

A tea a víz után a világ második legnépszerűbb itala, ma Európában is újra a reneszánszát éli. Ázsiában, a növény őshazájában, nem egyszerűen szomjoltóként, hanem a többezer éves kultúra részeként tekintenek rá. Ez sokszor kifejeződésre jut azokon a helyszíneken is, ahol az emberek a teát fogyaszthatják. Európában gyakran elintézik néhány füstölővel és tibeti imazászlókkal a teaházak díszítését, ezzel szemben Kínában vagy Japánban sok évszázados tradíciók határozzák meg az épületeket és belső tereiket.