Bell–Lloc Winery, 2007, Palamós, Girona, Spanyolország. Fotó: Hisao Suzuki, kép forrása: http://www.pritzkerprize.com
A sajtó ismét rendhagyó döntést emleget a 39. Pritzker-díj odaítélése kapcsán. A tavalyi kitüntetett Alejandro Aravena után ismét nem egy világszinten ismert gigaprojekteket jegyző sztárépítész-iroda, hanem a helyi jellegzetességekre építő érzékeny katalán alkotócsoport, az RCR Arquitectes nyerte meg a szakma legrangosabb elismerését.
Rafael Aranda, Carme Pigem and Ramon Vilalta. Fotó: Javier Lorenzo Domínguez, kép forrása: http://www.pritzkerprize.com
Tévedés azt hinni, az efféle építészeti díjátadók csak a szűk szakmai közeget érdekelhetik. Az a tendencia, hogy kik juthatnak ilyen elismerések birtokába, éppen arról árulkodik, milyen változások zajlanak az építészetben. Ez pedig mindenkit érint, aki épületek közt éli az életét.
Les Cols Restaurant Marquee 2011 Olot, Girona, Spanyolország. Fotó: Eugeni Pons, kép forrása: http://www.pritzkerprize.com
A trend pedig azt mutatja, az elismert, a szakma által "jónak", de legalábbis valamilyen szempontból kiemelkedőnek ítélt építész alakja egyre emberközelibb, egyre elérhetőbb, egyre kevésbé a rendezői szék magaságában ülő direktor. Ehelyett előtérbe kerül az embereket művészeti, építészeti eszközökkel szolgáló humanista alkotó. Ez a kölcsönös megértés alighanem a tervezés-építés folyamatát, használói oldalról az épületek megélését és végeredményben az építészet minőségét, társadalmi elismertségét is pozitívan befolyásolhatja.
El Petit Comte Kindergarten, 2010, Besalú, Girona, Spanyolország. Társszerző: J. Puigcorbé, fotó: Hisao Suzuki, kép forrása: http://www.pritzkerprize.com
Könnyen elképzelhető tehát, hogy a rendhagyó díjazás utóbb nem is tűnik majd kivételesnek, hanem a következő évtizedben az építészet sokszínűségét ünnepelhetjük újra és újra. Az idén rögtön három alkotót is: Rafael Aranda, Carme Pigem, Ramón Vilalta ugyanis közösen nyertek, három évtizedes áldozatos, közös munkájuk jutalmaként. Építészetük egyik szembetűnő vonása, hogy a kültér és beltér közti átmenetek, átlátások, a tömör és transzparens felületek foglalkoztatják őket. Épületeik intenzíven együtt élnek a tájjal, amelyben megszületnek, bizonyos tereik pedig már-már természetes barlangokat idéznek.
Bell–Lloc Winery, 2007, Palamós, Girona, Spanyolország. Fotó: Hisao Suzuki, kép forrása: http://www.pritzkerprize.com
A tavalyi kiválasztott a szociális építészetet képviselte, az idei pedig a lokális értékek előtérbe helyezését. Az RCR Arquitectes munkássága ugyanis jobbára lakhelyük közvetlen környezetére terjed ki. A díj odaítélésével tehát második évben legitimálnak olyan fontos értékeket, amelyek az elmúlt években egyre inkább jelen vannak a szakmai diskurzusokban, de sajnálatosan kevés szó esik építészeti vonatkozásaikról a közbeszédben.
Soulages Museum, 2014, Rodez, Franciaország. Társszerző: G. Trégouët, fotó: Hisao Suzuki, kép forrása: http://www.pritzkerprize.com
Valódi szemléletbeli változást jelentene tehát, ha következő években egyre kevésbé kapnánk fel a fejünket ezekhez hasonló "alternatív"alkotók elismerésére, a díjátadó pedig évente ismétlődő szellemi kalandnak, izgalmas utazásnak bizonyulna a globalizált világ rejtett értékei felé. Aranda, Pigem és Vilalta ugyanakkor nem valamiféle szándékolt és erőltetett remetei elzárkózást képviselnek a nemzetközi trendektől. Ehelyett saját kötődéseiken átszűrve azokat helyi értékteremtő munkát tűztek ki célul.
Barberí Laboratory 2008 Olot, Girona, Spanyolország. Fotó: Hisao Suzuki, kép forrása: http://www.pritzkerprize.com
A csoport Május 20-án veszi át a kitüntetést a Tokióban megrendezett díjátadó ünnepségen. Gratuláció az elismeréshez és kívánunk további tartalmas, alkotó éveket az RCR Arquitectes csapatának!
MA.
Utolsó kommentek