Daidalosztól az építészetig: építészekkel beszélgetett Kendik Géza (A4 Stúdió) és Mezei Dániel műsorvezető a Trend FM építészeti műsorának első márciusi adásában. Kezdje velünk, és a paradigma:ariadné fiatal csapatával a tavaszt itt, az Archichaten.

A Varsói Warsawianka sportközpont rehabilitálására kiírt ötletpályázat, együttműködésben a Technologie und das Unheimliche csoporttal. Kép: http://www.paradigmaariadne.com/ 

Ha olvasónk vagy hallgatónk érezte már elveszettnek magát a városi terek építészeti forgatagában, akkor most jó helyen jár. Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs és Smiló Dávid azt a célt tűzték ki, hogy nemcsak felveszik, de - igény esetén - a városlakók kezébe is adják azt a fonalat, amely kivezet a Minotaurusz labirintusából anélkül, hogy megreszkíroznák a repülést Ikarosz szárnyaival. Kicsit egyszerűbben megfogalmazva a fiatal építészek egy olyan új szemléletű irodát üzemeltetnek, amely az épülettervezés hagyományos eszközei mellett új platformokat keres az építészet megjelenésének.

Szó sincs azonban arról, hogy egyféle mindentudó építész szerepébe helyezkedve arrogáns népnevelőnek állnának. Workshopok, kiadványok, tanulmányutak, konferenciák - a megismerés és megismertetés megannyi lehetősége, párbeszédek és találkozási lehetőségek foglalkoztatják őket. Ez a "társkeresés" elengedhetetlen az építészeti tervezés során is - emelte ki Kendik Géza. Azután, hogy az ötlet papírra került, és azt a sok kilogramm tervet leszállítja a megrendelőnek, az építész dolga a megfelelő partnerek megtalálása ahhoz, hogy a gondolat megvalósulhasson. 

A Vörösmarty tér pavilonjainak megújítása "Ariadné-módra". Kép: http://www.paradigmaariadne.com/

A szakmán, praxison túlmenően a paradigma:ariadné tagjai bölcsészeket, képzőművészeket, elméleti szakembereket is bevonnak a munkáikba, s még a legegyszerűbb projektbe is igyekeznek mindezen tevékenységek tanulságait beleszűrni. Mindennek eredménye a hatékony kommunikáció a megbízó felé, egymás kölcsönös megértésével. A zárt és bonyolult tervezési folyamatot tudatosan és felvállaltan teszik érthetővé és elérhetővé az emberek számára. A száz évvel ezelőtt épült házakat kulturális örökségünk részének tekinti a társadalom - fontos lenne, hogy a jelenleg épülő alkotásokra is úgy tudjanak tekinteni, mint a jövő kulturális örökségére.

A tervezők az öt éves egyetemi képzés után "csuklóból" tudnak jó épületeket, használható tereket tervezni. Ez ma már nem kihívás. Kérdés, mi van ezen túl? Mitől látunk szépnek egy eklektikus házat vagy mitől nem látunk annak egy kortárs épületet? A friss praxisnak részben a nem túl távoli 20. század háború utáni építészete adja az egyik fókuszt. Ez volt az egyik korábbi közös érdeklődési kör, ami számos korábbi konferencia és esemény alapját képezte. Erről az építészeti örökségünkről ma Magyarországon kevés szó esik, nemzetközi szinten, a környező országok felé nyitva és a Kortárs Építészeti Központtal szorosan együttműködve elindulhatott egy párbeszéd. 

Szerteágazó és hatalmas tudás van pedig ebből a korszakból - mutatott rá Kendik Géza - de elszigetelt módon, láthatatlanul. Valódi vitaindító kiadvány vagy a tudást összegző mű nem született. A paradigma:ariadné építészei épp ezért csatlakoztak a "Transmodern" mozgalomhoz, ahol több ország részvételével tesznek kísérletet a korszakról való gondolkodásra, tudásmegosztásra. Kelet-Európai parntereikkel folyamatosan igyekeznek építeni honlapjukat és foglalkozni azokkal a problémákkal, amiket ez az épített örökség hordoz.

Ha csak egy lakótelepi panelház felújítását vesszük példaként, felmerülhet a kérdés, hogy hőszigetelés és színes festés mögé rejtve a panel eredeti hálós mintázatát, milyen módon avatkozunk be a korábbi esztétikába és mit fog ez jelenteni újabb ötven év múlva. Mindemellett ott van persze az a gazdasági és fenntarthatósági szempont, hogy a benne lakóknak érdeke, hogy le legyen hőszigetelve... Ezek a konfliktusok és feloldási lehetőségeik kerültek a fiatal tervezők homlokterébe.

A "kockaház" újraértelmezése. Kép: http://www.paradigmaariadne.com/

Az idő szerepe egyébként is izgalmas kérdés a házak életében. Ahogyan Kendik Géza összefoglalta, a jó építész 150 évvel ezelőtt is jó házat tervezett, a rossz meg rosszat és az utóbbin az idő sem tud segíteni. Így van ez a közkedvelt, kedélyes-hangulatos eklektikus belvárosi házaknál is, amelyek jelentős része egy akkori ingatlanspekuláció eredménye, s gyakran gyenge minőségű, dohos, nedves lakásokat rejtenek. A beruházói akarat, az építész és a kivitelező közös munkájából jó épület születhet - az már más kérdés, hogy amit szakmai oldalról jó épületnek tartunk, azt vajon a közvélemény hogyan értékeli.

Ennek a problémának sarokköve lehet, hogy milyen fórumon lehet róla párbeszédet kezdeni a társadalom felé. Brnoban például a Budapest100 programhoz hasonló "fesztivált" tartanak egy egyszerű külvárosi lakótelepen. Ez az egyik első lépés afelé, hogy a lakók megértsék, miért és hogyan születtek a házak, amelyben élnek, hiszen ezek a házak legalább annyi történetet hordoznak mint száz éves társaik. Ehhez hasonlóak a célkitűzései a paradigma:ariadné csoportnak is, amellett, hogy aktuális problémákkal is foglalkoznak.

A fő cél azonban a konstruktív párbeszéd a megbízókkal: ne kalapáccsal kelljen keresztülverni az elképzeléseket egymáson, hanem derüljön ki pontosan, hogy ki mit és miért szeretne. Az építészet is a hozzáférhető termékek kínálatának egy eleme, mint egy autó vagy mobiltelefon. A különböző tárgyak használata, megvásárlása nem véletlenszerű: az egyszerű használati szempontokon túl az életmódból adódik, reprezentációs célja lehet. A megbízói igényekhez igyekeznek referenciapontokat rendelni: mit jelent egy mediterrán ház, miért olyan, amilyen, hozzánk honnan került ide.

A fiatalok tevékenységét - ahogyan az Archichatet is - figyelemmel kísérhetik "paradigma:ariadné" néven a Facebook-on és az Instagramon is.

MA.