Épületek előtt, mellett, között, alatt, fölött - a szobrászat és az építészet a legkorábbi civilizációk óta kéz a kézben járnak. Az Archichat_Trend legutóbbi vendége Boldi (Szmrecsányi Boldizsár) szobrászművész volt. Beszélgetőtársai ismét Kendik Géza (A4 Stúdió), a műsor állandó építész szakértője és Mezei Dániel műsorvezető, az Archichat házigazdája voltak.

Kendik Géza kiemelte, a társművészetek közül a szobrászat áll legközelebb a szívéhez és szerinte az építészethez is - ezek a térbeli alkotások jelennek meg ugyanis a városképben az épületekhez hasonló módon. E társas viszonyra sorolhatóak a példák: a Hősök tere és Zala György szobrai, Henry Moore alkotása a Berlini Kongresszusi Központban vagy Michelangelo Dávidja az Akadéma kupolacsarnokában. A sort folytathatnánk számos példával, egészen a Sauska pincészet épületéig és Boldi hozzá kapcsolódó szobráig.

"Hatalmas nagy lehetőséget kaptam, hogy megalkothattam a pincészet előtti téren nagy méretben a Genezis című szobromat"- mondta el Boldi.  - Maga a tér ott szerves egységet tudott alkotni, talán ez a legfontosabb az építészet és szobrászat közötti viszonyban, ahogyan kölcsönösen erősítik egymást."

Mezei Dániel arról kérdezte a művészt, melyik volt a legelső műve, amivel elindult a pályája és amit láthattak az érdeklődők?

"1995-ben diplomáztam, az első szárnycsattogásaim Villányban történtek. Ott szabadban dolgoztunk Bencsik mester kezei alatt, fantasztikus élmény volt közvetlen kapcsolatba kerülni az emberekkel. Ott értek az első impulzusok arról, hogyan viszonyulnak az emberek a szobraimhoz. Egyszerűen csak dolgoztunk a szabadban, és közben találkoztunk a turistákkal. Ezért is érzem fontosnak azt ma is, hogy olyan szobrokat alkossak, amivel el tudom érni ezt a hatást: az emberek szeretnek - akár felmásznak rá, megtapintják, közvetlen kapcsolatba kerülnek vele."

Kérdésre Kendik Gézához is felidézte, hogy melyik volt az első általa tervezett épület.  

"A saját nyaralónk volt Vonyarcvashegyen - akik az utcában járnak, a mai napig láthatják. Visszatérve Boldi szobraira, ez a szobrászat ugyanúgy megközelíthető, nincs elzárva az emberektől, mint egy épület. Fel lehet mászni rá, szerves része a városnak - beízesül a maga környezetébe. Ez Boldi bármelyik szobrára igaz, amit ismerek."

Mennyire cél, hogy nagy legyen a közönség, komoly legyen a párbeszéd az emberekkel? Van olyan álláspont a művészettel kapcsolatban, amely szerint nem fontos, hogy sokakat elérjünk - vetette fel a riporter.

Azzal kezdeném, én hogyan alkotok, számomra mi fontos - szögezte le Boldi.

"Először is az, hogy önmagamnak tudjak megfelelni, mert saját maganak csinálom ezeket a szobrokat. Amint aztán kikerül egy kiállítóterembe, parkba, térre, rögtön azt is látom, hogyan viszonyulnak hozzá mások. Fontos, hogy olyan része legyen a parknak vagy épületnek, ami mellett megállnak. A jó mű egy kiállításon is erre készteti, vonzza az embert. Egy szobornak ilyennek kéne lennie - hogy minél többen megrohamozzák, odamenjenek, körbejárják... Ez is nagyon fontos, hogy bárhonnan nézi az ember, érdekes legyen, mi van a másik oldalán - és tegyen még egy lépést..."

Sokféle kapcsolatod van, magán és állami területen is. Konfliktuskerülő vagy, vagy inkább keresed azokat? Amikor egy épület együtt születik egy szoborral, mint a Sauska Pincészet esetében is, ott van-e párbeszéded az építésszel? - kérdezte Kendik Géza a megbízókkal való együttműködésről a szobrászt.

"Makacs ember vagyok, nem szoktam engedni semmiből. A szobornál is így vagyok vele - ha arról van szó és nekem nem felel meg plasztikailag, akkor inkább nem vállalom el a feladatot. Nekem fontos, hogy amit kiállítok valahova, az Boldi legyen és fel lehessen ismerni, bárhova megyünk. A Genezis carrarai márványből készült - egyébként a Michelangelo-bányából hoztuk az anyagát. Ez olyan lehetőség volt, hogy Krisztián, és az építész is engedte, hogy az egyszerű, tiszta épülethez egy tiszta formát találjak ki, amiben teljesen szabad kezed adtak nekem. Bíztak bennem, annak ellenére, hogy tudták, bár a Sauska pincészethez készül, de elsősorban Boldi-szobor lesz - mesélte a művész."

Te mint szobrász, mit gondolsz az építészetről, mennyire érzed társművészetnek szobrászként? - terelte a szót ismét az építészetre Mezei Dániel.

"Nagyon fontosnak tartom, a szobrászat részének. A családban nálunk elég sok építész volt, ükapám maga Lechner Ödön, aki azért fontos számomra, mert majdnem mindegyik épületén - ha megnézzük a díszítőelemeiket - önálló, gyönyörű szobrokat láthatunk. Az ő édesapja téglagyáros volt, gyerekként találkozott tehát az agyaggal, gyönyörűen rajzolt és mintázott - számára egyértelmű volt, hogy szobrászkodnia is tudni kell. Ez az összes épületében megnyilvánul, ezek nemcsak épületek, de gyönyörű plasztikák is egyben. Ugyanolyan térbeli kihatással rendelkeznek, mint a szobrok."

"Kívül-belül mívesen formált, egyedi stílusban megfogalmazott, remek anyaghasználattal megoldott épületek ezek, gyakorlatilag épületszobrok" - csatlakozott a műsor építésze, szakértője a véleményhez - "A mai napig semmihez sem hasonlíthatók. Te is ilyen környezetben nőttél fel, hogy Lehcner az ükapád, és kisgyerekkortól ebben nőttél fel. Lehettél volna építész is akár, nem?" - vetette fel Kendik Géza.

"Lehettem volna, a szüleim nagy bánatára viszont engem ez ilyen szinten nem érdekelt, mindig a festészet vagy szobrászat vonzott. Gyakorlatilag tényleg az anyatejjel szívtuk magunkba a "kőport". Találkoztunk Lechner rajzaival is, ezek között nőttünk fel." - emlékezett vissza Boldi.

Mezei Dániel a Lechner-hagyaték sorsáról kérdezte a vendéget.

"Gyakorlatilag ez most nálam van, én őrzöm, én ápolom, és én vagyok az a családban, aki ezt próbálja összefogni" - mesélte a szobrász.

"Kiterjedt a családunk, de a legfontosabb darabok, a személyes tárgyai nálam találhatók meg. Például feleségének a legyezője: a funkcióján túl Primayer Irma, aláírásokat gyűjtött rá azoktól, akikkel táncolt a bálokban. Nálam van Lechener Ödön fotelja, amit 1904-ben Párizsból hozott, az asztala, gyerekkori rajzai. 8 évesen a mai főiskolai szinten rajzolt, de ez mind a hét testvérre igaz egyébként. Fantasztikus, hogy már gyerekként így alkottak, és bár volt aki orvos lett vagy más hivatást választott, egész életüket végigkísérte a művészet. Tervrajzok, levelezések, feljegyzések, festmények - ezek mind nálunk találhatók. Volt saját családi kiállításunk is Hódmezővásárhelyen. Az Iparművészeti Múzeumban pedig egy nagy Lechner-kiállítás, ott is bemutattunk darabokat a családi hagyatékból."

Géza arról érdeklődött, külföldi kkiállításai mellett Magyarországon mikor volt komolyabb méretű kiállítása Boldinak.

Illetve szeretném megkérdezni, miért nem vagy Kossuth-díjas? - tette hozzá a kissé provokatív kérdést.

"Hódmezővásárhelyen volt nagy kiállításom, 7-800 négyzetmétert megtöltöttem saját szobrokkal, fantasztikus térélmény volt egy helyen látni ezekezt. A díjak meg jönnek-mennek, mi nem ezért dolgozunk, elég sok elismerést kap így is az ember. Számomra a legfontosabb, hogy külföldön is komoly kiállításokon veszek részt és képviselem az országot, a magyar szobrászat hírnevét erősítve."

Melyik a kedvenc szobrod? - érdeklődött ismét Kendik Géza.  - Nekem mindig az az épület az, amit éppen csinálok, ami a nap minden órájában foglalkoztat. Mikor átadásra kerül, már kevésbé izgat, az alkotófolyamat a legérdekesebb. Nálad is így van ez, vagy van egy szobrod, ami a legkedvesebb?

Boldi hasonlóan áll a kérdéshez, mint az építész:

"Ez egy folyamat, elkezdtem valamikor a főiskola után, és remélem még nem fejeztem be és sok időm lesz alkotni. De én is úgy gondolom, addig izgatja az embert az alkotófolyamat amíg benne van. Közben megszűnik az idő, a következő pillanatban pedig azt érzed, készen van a mű, már nem tudsz hozzátenni semmit. Akkor van még egy fontos dolog, hogy be szeretnéd mutatni, látni mit szólnak hozzá mások, hogyan épül be a többi szobrod mellé vagy az adott környezetbe. Egy kész mű pedig rögtön adja is a következő gondolatot, a következő szobor-témát."

Aki kíváncsi munkádra, a Belvárosban például a Rollerezőt megnézheti. De milyen szobrod van még, amivel sokan találkozhatnak? - kérdezte a műsor zárásaként Mezei Dániel.

"Most avatták október 23-án a 12. kerületben a Gesztenyéskertben egy 56-os szobromat. Ez az igazi legfrissebb Boldi-szobor, A Szabadság szárnyaló madara címmel. A fehér márvány galambszobor amellett, hogy 56-ra reflektál, a 21. századot is tükrözi valamilyen szinten. Fontosnak tartottam, hogy az ünnep után az év többi napján is ha elmennek mellette az emberek, akkor együtt tudjanak élni vele, legyen a park szerves része. Számomra ez volt nagyon fontos" - mondta el Boldi az Archichat műsorában.

MA

Hallgasson minket minden hétfőn a Trend FM 94.2-ön vagy keressen ránk a FAcebookon és az Instgramon archichat_trend néven.