A tea a víz után a világ második legnépszerűbb itala, ma Európában is újra a reneszánszát éli. Ázsiában, a növény őshazájában, nem egyszerűen szomjoltóként, hanem a többezer éves kultúra részeként tekintenek rá. Ez sokszor kifejeződésre jut azokon a helyszíneken is, ahol az emberek a teát fogyaszthatják. Európában gyakran elintézik néhány füstölővel és tibeti imazászlókkal a teaházak díszítését, ezzel szemben Kínában vagy Japánban sok évszázados tradíciók határozzák meg az épületeket és belső tereiket.
Élnél egy cementgyárban?
A címben feltett kérdésre minden józan gondolkodású ember nemmel felelne. Szerencsére a világban mindig is léteztek olyan emberek, akik túlléptek a hétköznapi gondolatokon; nekik köszönhetjük az olyan csodákat, mint a La Fabrica. Ricardo Bofill spanyol építész 1973- ban vásárolt meg egy elhagyott cementgyárat és alakította át a maga számára.
A szocializmus emléke: az ezerarcú bódé
A K67 diaddalútja máig tart. A Kiosk 67 - ez az üvegszálas szerkezetű, variálható elemes épületrendszer - viszonylag hajlott kora ellenére köszöni szépen, él és virul. A szlovéniai Kromberkben egy kioszk ma méhkaptárként szolgál, egy másik, némi falazattal kiegészítve Boszniában élelmiszerbolt, Ljubljanában van olyan, amely egykor a parkolóőr bódéjaként kezdte pályafutását, ma jegyárusító automatát rejt.
Betonoszlop a nyomtatóból
A 3D nyomtatás napjaink egyik legnépszerűbb új technológiája. Az ipar számos területén, az autóipartól a fogyasztási cikkek gyártásán keresztül az egészségügyig alkalmazzák már sikeresen, de az építészet ezektől még elmaradni látszik. Eddig.
A vörösiszap katasztrófa utáni falukép
Turi Attila Ybl díjas építész, az MMA Építész Tagozatának vezetője és Jánosi János (MAKONA Egyesülés) is megszólalt az Archichat_Trend hétfői adásában, a Trend FM-en. Kendik Géza építész (A4 stúdió) és Mezei Dániel az elmúlt évek legszörnyűbb hazai ipari katasztrófája, az ajkai vörösiszap-ömlés utáni újjáépítésről, annak máig tartó hatásairól kérdezte a két építészt.
Utolsó kommentek