Turi Attila Ybl díjas építész, az MMA Építész Tagozatának vezetője és Jánosi János (MAKONA Egyesülés) is megszólalt az Archichat_Trend hétfői adásában, a Trend FM-en. Kendik Géza építész (A4 stúdió) és Mezei Dániel az elmúlt évek legszörnyűbb hazai ipari katasztrófája, az ajkai vörösiszap-ömlés utáni újjáépítésről, annak máig tartó hatásairól kérdezte a két építészt.

Kép a bevezetőben: Devecser 2010-ben a katasztrófa után (Forrás: vorosiszap.info)

Több, mint öt éve költöztek be új házaikba azok a devecseri és kolontári családok, akik elvesztették otthonukat vagy az lakhatatlanná vált 2010 október 8-án. Gondolhatnánk, hogy a történetnek itt vége - bizonyos szempontból azonban éppen itt kezdődött egy új.

Az akkori katasztrófavédelmi főigazgató először öt nappal a tragédia után kérte ki Turi Attila és építész kollégái véleményét arról, hogy a sérült települések környezetében hol lehetne kijelölni az újjáépítés helyszínét. Akkor még kormányhatározat nem jelent meg erről, de az OKF protokollja szerint mihamarabb meg kellett vizsgálni az eshetőségeket.

Lehetőleg a meglévő településszövethez kapcsolódóan, s a legmagasabban fekvő területre tettek akkor javaslatot - ezzel megnyugtatva a súlyos traumán átesett családokat, s belátható jövőképet felmutatva számukra - emlékezett vissza Turi Attila. Ezzel egyben az elvándorlást is csökkenteni szerették volna.

A sürgős beavatkozás része volt tehát, hogy egy reális, vállalható, nem túl távoli jövő képét mutassák fel az érintett települések lakóinak, megakadályozva ezzel a községek - akár teljes - elnéptelenedését. A MAKONA Építész Egyesülés épp ezért a kisvártatva elinduló tervezési folyamatba is bevonta az embereket.  

Nem tapasztalat nélkül dolgozott ilyen projekten a MAKONA. Más irodákkal (így például a Mányi Stúdióval) karöltve a 2001-es beregi újjáépítésben is részt vettek. Állandó helyszíni jelenléttel, a károsultakkal szoros kapcsolatot fenntartva dolgoztak ott is, s ezt a módszert vitték tovább a vörösiszap-katasztrófa után.

A típusterveket személyre szabva, az egyes emberek történeteit figyelembe véve kicsit magánmegbízásokká is lettek ezek a házak. Végeredményben nincs két egyforma közöttük - ahogyan a beköltöző emberek közt sem - emelte ki Turi Attila. Nem érezhették úgy a leendő lakók, hogy egyféle barakkot kapnak otthonukul. Felállítottak ugyanakkor a tervezők bizonyos szabályokat, arányrendszereket, amelyek részint a környező vidék építési hagyományaiból, részint a könnyű kivitelezhetőség érdekeiből fakadtak. Egyfelől lélekemelő egyediséget, másfelől ipari sorozatgyártást kellett teljesíteni.

Miközben a MAKONA tervezői a helyszínen is jelen voltak, a Kós Károly Egyesülésben komoly munka zajlott a háttérben - idézte fel azt az időszakot Jánosi János. A több száz ember igényeit ugyanis gyorsan, minőségi tervekkel, látványtervvel, rajzokkal kellett kiszolgálni: Kossuth- és Ybl díjas építészek és mérnök csapataik dolgoztak feszített tempóban.

Az új kis telepek a katasztrófa helyszínétől lehetőleg távolabb, de a településsel szervesen kapcsolódva épültek meg. Sajátos struktúrában, a kerítés vonalába helyezett homlokzattal tervezték a házakat. Ennek volt egyébként a hagyományokon túl egy másik - jóval profánabb - oka is. A tervezők számítottak arra, hogy ha lesz kormányhatározat az építésről - ahogyan lett is utóbb - az ingatlanokról szól majd.

A kerítés márpedig ingóságnak minősül, s így előállhatott volna az a helyzet, hogy az nem tartozik bele az újjáépítendők körébe, s egy másik ütemben, átfogó, az utcaképet érintő koncepció nélkül épültek volna meg. A házzal egybeépített kerítés húzta ki a helyzet méregfogát - az elkészítendő rövidke kerítésszakaszt már sikerült a kiviteli tervekbe belefoglalni.

Az újjáépítésről mindeközben viszonylag kevés hír jelent meg: a média a katasztrófákról ad hírt, az újjáépítésről már ritkán. Ahogyan nem tudjuk, mi történt Fukusimában vagy hogyan kezelték az olaszországi földrengést, itt is elmaradt a sajtó érdeklődése. Szakmai oldalról az Építészfórum.hu számolt be cikkében a fejleményekről, de ettől eltekintve alig-alig jelent meg információ.

Sok szempontból tehát különleges volt ez az építkezés, a tervezés. Egy azonban biztos: az egyik fő szempont itt is - mint a tervezésnél általában - hogy embereknek készül, s akár generációk időtávlatában kell gondolkodni. A most beköltöző családnak itt fog felnőni a gyereke, de akár az unokája is - mutatott rá Kendik Géza.

Okkal merülnek fel tehát a kérdések: mi történt azóta? Hogyan élnek együtt a házakkal az új lakók? Hogyan változott a telep képe az elmúlt öt évben? Turi Attila természetesen azóta is követi a projekt sorsát, s megnyugtatónak látja a helyzetet. A házak körül minden rendben, az udvarokat, kerteket is gondozzák. Megépültek a melléképületek is, részben karitatív forrásokból, részben magánforrásokból. 

Az összkép a bakonyi hagyományokat mutatja - mint Turi Attila röviden összefoglalta, építészként ők is ebben voltak otthon. S most ebben vanak otthon a lakók is, akikre - úgy érezték - nem erőltethető rá valamely kortárs trend, divatos építészeti irányzat. Embereken kísérletezni, s pláne fizikai és lelki értelemben sérült, kiszolgáltatott embereken kísérletezni nem lett volna etikus - vélekedett a tervező. Összképében tehát hagyományos, de közelről megnézve láthatóan mai szerkezetekből épültek.

Jánosi János hozzáfűzte: amikor az első lakók megérkeztek Kolontárra, s egy bácsi az unokájával belépett a házba, arra lett figyelmes, hogy pontosan ilyen oszlopok voltak az ő nagyapja házában is. A gyógyulás pedig - úgy hisszük - itt kezdődik.

Varsó főtere, Drezda, a Loire-völgyi kastélyok mind újjáépültek. A Velencei Karta nevében támadni, a Varsói nevében védeni lehet őket: utóbbi szerint ugyanis egy közösség identitása megkívánhatja az ilyen rekonstrukciókat, ha az épület vagy épületegyüttes azzal szorosan összenőtt. Az alaprajzi elrendezések itt is a hagyományos parasztházakból nőttek ki, de a mai komforttal, mai szerkezetekkel.

A telek és a terv kiválasztása után a házakat a megbízók - lakók - kérésének megfelelően személyre szabták a tervezők. Szeretne majd kályhát? Beépítették a megfelelő csöveket. Milyen melléképületet szeretne majd? Akkor úgy telepítjük... Mindezen változásokat a tervlapokra fel kellett vezetni, s így indulhatott a lakó a Katasztrófavédelemhez.

Az épülő házakat is bejárhatták a családok, s nem csak megnézhették, de bekapcsolódhattak a döntéshozásba is. Milyen burkolatokat, milyen felületeket szeretnének látni? A feladat lelkesítő volt, a házból pedig otthon lett, nem csak szükséglakás.

A tervezés legelején érthető ellenállással, bizalmatlansággal, félelmekkel kellett szembenézni. Zsigmond László építész kolléga ötlete volt, hogy busszal vigyék el az embereket a Beregbe, a 10 évvel azelőtti újjáépítést megnézni. Az ottani beköltözők pogácsával, pálinkával várták a vendégeket, és a kész, belakott házak megnyugtató látványa mellett a kétféle katasztrófát átélt emberek segíteni tudtak egymásnak.

Hazatérve lelkesen jelentkeztek az épületekért, s végleg megnyugtatta a leendő lakókat, amikor a tervezők kérésére a kivitelezők két hónap alatt megépítették az első házat. 

A beregi házakban immár tizenöt éve élnek a helyiek. Mint Kendik Géza rámutatott, ott már bebizonyosodott, a falu viszonylatában a házak megtartóerővel bírnak. A beregieknek már legendává vált a történet - az építés és körülményeinek drámája. Valami ilyesmi történik most Devecseren és Kolontáron. Eltelt az első öt év.

MA.

A vörösiszap-katasztrófa sújtotta települések újjáépítése
vezető tervezők: Turi Attila, Zsigmond László, Jánosi János
tervezés éve: 2010
kivitelezés éve: 2011
bruttó szintterület: 110 családi ház, átlag bruttó 120m², összesen kb. 13200m²
generáltervező: Triskell Kft., Kós Károly Egyesülés 
stáblista:
vezető tervezők: Turi Attila, Zsigmond László, Jánosi János 
építész munkatársak: Orbán Oszkár, Füzes András, Tömpe Zoltán, Papp Tamás, Szegedi Antal, Szakos Hajnal, Cservenyák Eszter, Kozma Zsuzsa, Kiss  Kálmán,  Nemes  Dávid,  Fülöp  Tibor,  Terdik Bálint, Kis Simon Olivér, Czégány Sándor, Halas Iván
ajánlati tervek: Arnóczki Balázs, Arnóczki Mariann, Bata Tibor, Dévényi Sándor, Gerencsér Judit, Jánosi János, Makovecz Imre, Turi Attila, Zsigmond László
helyszíni művezetés: KKE Vándoriskola, Csóka Balázs
homlokzati  variációk:  Robogány Andrea, Dr. Szűcs Endre, Varga Csaba, Csernyus  Lőrinc,  Balassa  Endre,  Beöthy Mária, Tóth Péter, Zsigmond Ágnes,  Kravár  Ágnes,  Szentesi  Anikó,  Grekovsky  Nathalie, Esztány Győző, Sáros László, Ertsey Attila

szakági tervezők:
statika: Pongor László - Pond Kft.
épületgépészet: Pacher László - Tevim Kft., Skrobák László - Dévényi és Társa Építésziroda Kft.
elektromosság: Tóth Zoltán - Planet Kft.
kert-, és tájrendezés: Buella Mónika - Tájrajz Bt.
közmű-, és úttervezés: Szathmáry János, Homola Zoltán, Berta József, Bojtár Ádám - Unitef ’83 Zrt.
külső gázellátás tervei: Kőrisfalvi Zoltán
építtető/megbízó/fejlesztő: Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, Dr. Bakondi György Főigazgató
generálkivitelező: Veszprémber Zrt.

Képek és adatok forrása: http://triskell.hu/