A magyar nyelv mellékhelyiség szava is mutatja mennyire hátrányos helyzetben volt cikkem mai tárgya, a fürdőszoba. A XX. század elejéig szinte nem is létezett, ma azonban a modern építészek már nem csak szükséges rossznak, hanem stílusosnak, a lakások ékkövének szánják.
Mi magyarok még gyakran találkozhatunk a házgyári lakások másfél négyzetméteres szükség megoldásaival. Innen nézve megdöbbentőek azok a megoldások, amelyeket a világ építészei manapság megvalósítanak.
A középkori Európára a tisztálkodás hiánya jellemző. Ez köszönhető a korabeli keresztény egyháznak, ami a testet tabunak tekintette, és annak a hiedelemnek is, amely a fürdést egészségtelennek tekintette.
A vallás szerepe nem elhanyagolható, ezt mutatja, hogy az iszlám világban a Korán rendelkezései szerint napi rendszerességű maradt a tisztálkodás, a magán és közfürdőkben.
A higiénia mélypontja a XVI.- XVIII. század volt Európában, amikor a társadalom legfelső osztályainál sem találhatunk mosdóhelyiségeket, még a Versailles-i kastélyban sem alakítottak ki fürdőszobákat.
A XIX. század közepére már minden technikai feltétel adott volt a fürdőszobák megjelenésére, azonban az ipari forradalom városi népességrobbanása nem segítette ezt elő.
A XX. században már nyilvánvaló a tisztaság és az egészségi állapot közti összefüggés, a vízvezeték és a csatornázás kiépítése pedig lehetővé tette a modern fürdőszobák megteremtését.
Mára az építészeti trendek egyre kiemeltebb szerepet szánnak a fürdőszobáknak, mind számukban mind méreteikben folyamatosan nőnek a lakásokban. Az alapvető funkciókon kívül egyre fontosabb szerepet töltenek be, mint relaxációs terek. Ehhez pedig hozzájárulnak napjaink építészeinek egyre különlegesebb designjai is.
- füles -
Utolsó kommentek