A mai 40-es korosztály az utolsó, amely meghatározó élményként tudja felidézni, amikor egy-egy bajnoki labdarúgó-mérkőzésen több tízezer hasonló érdeklődésű társával együtt jól érezte magát. Azóta egyre mélyebb hullámvölgyekbe zuhan a hazai bajnoki meccsek látogatottsága. Mikor érjük el a mélypontot és van–e visszaút? Más megközelítésben: az épülő új stadionok mennyiben segíthetnek a szomorú statisztikák megváltoztatásában, a kifogástalan környezet és az európai körülményrendszer visszahozza-e a nézőket a lelátókra? 

Szokásba jöhet-e újra a meccsre járás Magyarországon? Amíg a magyar labdarúgó-válogatott hazai találkozóira – ez évek óta megfigyelhető trend – sokan, esetenként nagyon sokan kíváncsiak, addig a bajnokikon konganak az ürességtől a lelátók. Ennek oka egyrészt a hazai foci színvonalának korábbi évtizedes beszakadásában és nemzetközi leszakadásában, másrészt a létesítmények korai szocializmust idéző állapotában és hangulatában egyaránt felfedezhető. 

Az érdeklődés hiányának egyik legfrissebb és – meglátásunk szerint –  egyben legmellbevágóbb esete, amikor az MTK stadionavatóján sem telt meg a nézőtér, tehát egy ultramodern stadion átadására nem lehetett 5000 magyar embert kicsábítani. Pedig a felvezetésben és a marketingben látszólag mindent bevetettek a a klub részéről –  túl is lett tolva a történet – ám párszázan még így is befértek volna a Hidegkúti Nándor Stadion nézőterére.

Mi lesz itt, ha jön a Gyirmót vagy maga Pintér Attila a félelmetes Mezőkövesd csapatával? Csányi Sándor MLSZ-elnök biztos, hogy akkor sem fog kimenni, de vajon a nézők igen? 

Az élcelődés és az irónia azonban nem vezet sehova éppen ezért itt most ennek pontot is teszünk a végére. Sajnos olyan sokan törölték már bele a cipőjüket a magyar futballba, hogy amúgy sem tudnánk újat mondani.

A szokás hatalma, amely megöli a magyar futballközeget (is).

Az a hazai – itt és most jelzők nélküli – mentalitás, amely nem szereti a változást és éppen ezért az újra nem mint jóra, hanem mint "betolakodóra" tekint, alapjaiban határozza meg az új stadionok és így a magyar futballreform megítélését.

Ezzel párhuzamosan az azon belül felfedezhető építészeti teljesítmények méltatását is megnehezetik.  

Ezt ki is használják az ellenzők – azzal együtt vagy attól függetlenül bizonyos politikai erők –, mert a magyarokban meglévő gyanakvást könnyen fel lehet tüzelni egy-egy építkezés bekerülési számainak közlésével, a mögötte álló politikai és gazdasági elit felemlegetésével és még számos más adattal, ami biztos, hogy az arra fogékonyakban erős hatást ér el. Arról nem beszélve, hogy néha akadhatnak szürreális elemei egy-egy sportberuházásnak, amelyek az egyébként többségben lévő, valóban érthető és alátámasztható elemeknek, de a többi projektnek sem tesznek jót. 

Pedig eközben mindentől függetlenül értékek épülnek, de az, hogy a csatazaj közepette itt komoly – évtizedekre szóló – építészeti alkotások születnek, szinte szóba sem kerül. 

Pedig egy új létesítmény varázslatos tud lenni. Legyen szó kiállítóteremről, a Budai Vár oldaláról, uszodáról vagy stadionról. 

Mi hozhat változást? 

Éppen ezért kell megkérdezni, hogy megváltoztathatják-e szokásainkat az épülő új stadionok? Az emberben meglévő kíváncsiság és a modern környezet felülmúlja-e a közeg, a sportszínvonal és a megszokás visszahúzó erejét? 

Ebből a nézőpontból érdemes megvizsgálni az egyik legnagyobb, az érdemi építészeti alkotás megkezdésének startvonalán álló beruházást, az új Puskás Ferenc-stadiont, amely a régió legnagyobb Nemzeti Stadionja, futball arénája lesz.

A Skardelli György építész által megálmodott stadion lesz a magyar futball új szimbóluma. A magyar sport, a labdarúgás és a kultúra egyik kiemelkedő épülete készül, ezt fontos hangsúlyoznunk! 

Említettük az írás elején, hogy a mai 40-es korosztálynak milyen emlékei lehetnek a meccsekről, de ők és a náluk idősebbek arra is emlékezhetnek, hogy 1953-ban a Népstadion felhúzására a szocializmus őrei micsoda propagandát építettek fel. Az építésben mindenki részt vett – mondták. Segített a munkásosztály, a kor sportnagyságai és mindazok, akik a rendszer részei voltak vagy annak kellett tünniük. 

Egy hatalmas épület készült, hatalmas összefogással a világ legnagyszerűbb hatalmi rendszerének sikerességét alátámasztva – ez lehetett volna a szlogen. A szlogen nem ez volt, de az üzenetként egyértelműen ez jött át az utókornak, mert a diktatúra propaganda gépezete mindent elkövetett ennek eléréséért.  

Mielőtt bárki belelovalná magát, most más időket élünk...

Most "csak" egy ultramodern stadion épül, amelynek építészeti nagyszerűsége majd akkor lesz "kézzelfogható", ha 2019-re elkészül és teljes életnagyságában láthatja az ember. Budapest leghatalmasabb létesítménye lesz az új Puskás. 

Ezzel együtt ez a stadion lesz a magyar futball fellegvára, amelyről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nincs múltja és nincs jövője.

Mert abban sokan egyetértenek – látva a világ többi részén zajló folyamatokat –, hogy jó lenne, ha volna jövője hazánkban a labdarúgásnak, ahogy ez másfelé is szokás, Izlandtól egészen Görögországig.

Miért válhat szokássá  újra a meccsre járás? 

Talán attól igen, ha egy olyan létesítmény készül, amely ennek a tevékenységnek a rangját alaposan felértékeli. Kijelenthető ugyanis, hogy  a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságon több meccsnek is otthont adó új Puskás Ferenc-stadion valóban rendkívüli lesz és úgyis növelheti a hazai labdarúgás – így a bajnokság – PR-ját, hogy bajnoki meccseket nem valószínű, hogy rendeznek majd benne. Esetleg egy emlékidéző kettősrangadót, ha lesz még némi retro őrület.  Bajnokit nem, de BL-döntőt egyébként könnyen rendezhetnek benne, mert az UEFA legmagasabb elvárásainak is megfelel.  

A Puskás tehát valóban nagyszerű lesz. Egyrészt tiszteleg az építészeti múlt, a Le Corbusier párizsi iskolájában is tanuló remek építész, a Népstadiont tervező ifj. Dávid Károly több remek meglátása előtt. 

A koncepció az értékek - mind a jellegzetes elemek, mind a tér-tömegkapcsolat - továbbörökítését nagyon fontos pontként kezeli. Az épület karakterelemei nemcsak emlékként maradnak meg, hanem szerepet is kapnak az új koncepcióban, így a lépcsőházi pilonok és a múzeumként megmaradó toronyépület.

Másrészt a nagysága is lenyűgöző: az új stadion háromszintes lelátóján a több mint 65 ezer ülőhely fedett lesz, amely mindenben megfelel majd a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságra vonatkozó előírásoknak. 

Skardelli György korábban elmondta, hogy a válogatott futballmérkőzések mellett bármilyen nagy koncert megrendezésére is alkalmassá válik az új Puskás Stadion, amely konferenciáknak és számos kisebb rendezvénynek is otthont tud adni. A nézőszám az adott rendezvény jellegétől függően akár 78 ezer is lehet.

Az új arénához tizenkétezer tonna acélt és százötven ezer köbméter betont használnak majd fel és a létesítmény teljes egészében akadálymentesítettnek épül. A történetnek azonban még nincs vége. Itt is folytatni fogjuk...

További részleteket hallhat az új Nemzeti Stadionról a Trend FM 94.2-ön, ahol október 17-én hétfőn 15 órától az Archichatben, Skardelli György építész lesz Kendik Géza és Mezei Dániel vendége.