A norvégiai Nordland megye székhelye, Bodo város legújabb fejlesztései közül már hírt bemutattuk a városi könyvtárat. A kulturális központ másik épületét, a koncert- és rendezvényközpontot ugyancsak a DRDH Architects (Daniel Rosbottom, David Howarth) tervezte, azonos időben, azonos koncepció mentén. A koncertterem kiváló akusztikus tér, az Északi Sarkkör fölötti kategóriában alighanem világelső.
A szorosan együttműködő kulturális intézmények tervezése során a két tömeg elhelyezése, tájolása, azaz röviden a telepítése az egyik legkomolyabb és legtöbb megfontolást igénylő szempont lehetett. A nagyjából téglalap alakú terület, amelyet elfoglalnak, rövidebbik oldalával a város elegáns irodákkal, szállodákkal, éttermekkel szegélyezett kikötőjéhez kapcsolódik.
E reprezentatív oldal mögött egy meglehetősen problémás belvárosi szituáció áll. Egyik oldalról egy sétálóutca, a bevásárlóközpont felé vezető gyalogos útvonal, másik oldalról pedig a szállodák hátsó, kiszolgáló homlokzatai és egy elbontott benzinkút helyén nyílt üres, erodálódó, kicsit ipari tér határolja.
Józan értékítélet és a használói szempontok szem előtt tartása eredményezte azt az érzékeny, ám első ránézésre nem teljesen kézenfekvő megoldást, amit a DRDH választott. A reprezentatívabb rendezvénytermi és koncert funkciót szerényen hátrahúzva a könyvtár számára tárták fel a csodálatos kikötői panorámát, az óceán és a csendben suhanó hajók pihentető látványával. A koncerttermet magába foglaló épület a sétálóutca felé nyit, intenzíven együtt élve a városi lakosság és a turisták közlekedésének egyik legfontosabb tengelyével.
Egy ilyen léptékű központ számára a telek arányai és mérete sem voltak teljesen optimálisak. Az akusztikus terem követelményei meghatározzák a térarányokat, így a helyszűke elsősorban a közönségforgalmi tereken okozott kompromisszumos megoldásokat. Ugyanakkor a kicsit szűkebbre szabott bejárati zóna kevéssé elzárttá tette a fő funkciót. A megközelítése egyszerűvé, kézenfekvővé, kapcsolata a külvilág felé átmeneti terek során keresztül közvetlenné vált.
A könyvtárral pontosan összehagolt padlószintek, az egymás felé néző nagy üvegfelületek valódi kapcsolatot teremtenek a két épület közt. Erre az oldalra kerültek a koncertterem pihenő- és büféinek fogyasztóterei, kihasználva nyaranta a nyugati napsütés előnyeit. A legfölső emeleten terasz nyílik a kikötő irányába, az alacsonyabb könyvtárépület törtvonalú, mesterséges tájat idéző teteje fölött a végtelen óceán látványát is feltárva.
Maga a koncertterem - ahogyan társai bárhol a világon - az akusztikai szempontoknak megfelelően, elsősorban faborítással készült. Valahol a budapesti MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme és Fesztiválszínháza közt helyezkedik el méretét és megjelenését tekintve. Talán ezért is hatott otthonosnak és ismerősnek.
A csatlakozó közönségforgalmi terek tompított fényekkel, félhomályos terekkel, egyszerű, minőségi anyagokkal és helyenként a norvég természet színeivel, textúráival és elemeivel dolgozik.
Mindent egybevetve a két fehér tömeg nemcsak funkcionális szempontból hiánypótló, de a város szívében építészeti, városképi tekintetben is szükséges új szervező elem. Finoman csiszolt, tiszta felületük látványa számos ránézeti szögből fontos viszonyulási ponttá vált.
MA
Kövessen minket a Facebookon és az Instagramon!
https://www.facebook.com/
https://www.instagram.com/
Utolsó kommentek