A huszadik század közepétől induló űrkutatás legújabb felívelő szakasza 1990-től indult. Ekkor kezdtek bekapcsolódni a Távol-Kelet országai: India, Kína és Japán, s ezzel párhuzamosan a science-fiction filmek is kezdtek reálisabb képet rajzolni az ember jelenlétéről az űrben. Többé már nem a "bárcsak eljutnánk oda" áhítata uralkodik, hanem helyébe lépett a "kint vagyunk, hogyan tovább?" égető kérdése. Ez a probléma és a lehetséges megoldások sora mutatkozott be dr. Katona Vilmos előadásában, amit november 16-án az Írószövetség Bajza utcai székházában tartott meg. Beszámolónk második része következik. (Az első rész itt olvasható.)

Mars, Icehouse látványterve - SEArch/Clouds Architecture. Forrás: dr. Katona Vilmos

Dr. Katona Vilmos építész, a Metszet című építészeti magazin főszerkesztő-helyettese. A torontói születésű építész a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte tanulmányait, 2015-ben Phd fokozatot szerzett. Egyebek mellett oktatott a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Karán, széles körben publikál és számos európai konferencia előadója.
Az előadás rövidített változata hozzáférhető itt. Egyéb írásai mellett a témában írott cikke itt érhető el.
Ezúton mondunk köszönetet blogunk szerkesztői nevében az előadásért, a megjelentetéshez való hozzájárulásáért és a rendelkezésünkre bocsátott képanyagért!

Természetes, hogy az építészek látóterébe is bekerült az űri építészet témája. A világ egyik vezető irodája, a Foster&Partners élen jár a Földön kívüli építkezések kutatásában. A Pisai Egyetemmel társulva sikeresen szimulálták a holdi környezetet, s annak kőzetéből holdbetont is előállítottak. Víziójukat egy felfújható "légzsákra" alapozták, amelyet utóbb holdbeton kéreggel vonnának be, megvédendő a bent tartózkodókat az elsődleges veszélyt jelentő gamma-sugárzástól. Eddig a pontig az építkezést teljesen automatizálva képzelik el: az ember érkezése már biztonságos környezetbe történhetne.

Hold-bázis látványterve - Foster&Partners. Forrás: dr. Katona Vilmos

Ennek mintájára képzelhető el a Mars kolonizációja is. A vörös bolygó légkörrel is rendelkezik, ami - légköri nyomása lévén - némiképp egyszerűsíti a technológiát, ugyanakkor a Hold üveget és oxigént is tartalmazó regolitjával szemben itt nehezebben olvasztható vas-oxidos felszín fogadja az embert. Ugyanakkor az északi félteke 60. foka (a Marsi "Északi Sarkkör" környéke) táján nagy mennyiségű, fagyott állapotú víz van jelen a kőzetben. A legfőbb probléma innentől kezdve annak kitermelése és folyékony állapotban tartása - a felszínre kerülve ugyanis pillanatok alatt gőzzé - az építkezés tervei pedig vele együtt köddé - válna.

Mars-bázis látványterve - Foster&Partners. Forrás: dr. Katona Vilmos

Így aztán amikor a NASA építészeti pályázatot írt ki a Marsra, annak címe "NASA 3d-printed Habitat Challange" lett. Jól illusztrálja ez a választás a trendet, hiszen a kiíró már semmilyen más technológiában nem is gondolkodott, mint a nyomtatásban. Fosterék a légkört kihasználva ejtőernyőkkel ledobott alapegységekből építkeztek, frappáns megoldásukkal mégis csak a 30. helyre futottak be. Behrokh Khoshnevis a Californiai Egyetem kutatója ember és robot együttműködésére alapozott. Itt említendő meg a témában egyébként élen járó Bryan Versteeg (Spacehabs.com), aki elsősorban az űri életterek vizualizációja terén meghatározó. E 2015-ös pályázat legmerészebb ötlete kétségtelenül a Team Neiro "Solar Crafting" koncepciója volt. A légkörben lebegő hőlégballon által nyomtatott héjba költözne bele az ő elképzelésük szerint az a kapszulaszerűen működő bázis, amely élettérként működhetne.

Team Neiro: "Solar Crafting". Forrás: dr. Katona Vilmos

A győzelemhez azonban ez a frappáns pályamű sem volt elegendő, az elsőséget ugyanis egy olyan koncepció nyerte el, amely a megvalósíthatóságon túl az emberi igényeknek megfelelő életminőséget is teremtett. A SEArch/Clouds Architecture munkája a körülményeken kívül egy nagyon is valós problémára reflektál: a Földtől elszakított ember mentális-pszichés állapotára. A marsi kőzet 3 méter mély rétegében húzódó jégre alapozva annak kiteremlésére és abból való 3d-nyomtatásra koncentráltak, s az így létrejövő áttetsző burkot laknák be. A hely alkalmas erre, hiszen a bolygó pozíciója miatt a Nap folyamatosan a horizonton marad - a hőingás minimális. Hogy a jég ne olvadjon el és párologjon el, kettős pufferzónát alakítottak ki, s robotokat állítottak szolgálatba, hogy folyamatosan javítsák az esetleg károsodó jégfelületet.

Mars, Icehouse látványterve - SEArch/Clouds Architecture. Forrás: dr. Katona Vilmos

Az űrépítészet másik, izgalmas formája a csillagközi tér belakása. Itt, a semmi közepén nincs más forrásunk, csak amit a Földről hozunk magunkkal, s az egyik legfőbb hosszú távú probléma, hogy gravitáció nélkül nem létezhetünk huzamosabb ideig. A NASA Ames Space Research Center online archívumában a csillagközi űrállomások három fő típusa rajzolódott ki: a gömb, mint ideális forma, a súlyzó, amely szektorokra osztható s a tórusz, amely sok szempontból a legelőnyösebbnek tűnik önmagába visszaforduló, folyamatos formájával.

A jalandari (India, Punjab) Apeejay Iskola pályázata - forrás: dr. Katona Vilmos

A "NASA Ames Space Design Contest" pályázatán a jalandari (India, Punjab) Apeejay Iskola pályázata is ezt a lehetőséget választotta. Kettős tóruszt vázoltak lakózónának, a gravitáció nélküli tengelyben relaxációs területeket alakítottak ki, és részletes megoldást adtak egy nyolc rétegű talajszerkezetre. Az építkezést cölöpalapokon képzelték el.

A Kalpana One űrbázis terve 2005-ből, előképe Rick Guidice Bernal-gömbje volt. Forrás: dr. Katona Vilmos

Rick Guidice egyébként már az 1960-as évektől hasonló vizuális világot vázolt a NASA számára. Ebből az időszakból való Bernal-gömbje sok zöld területtel, a nullgravitációs tengelyben fénycsővel. Egyszerű, ugyanakkor bizonyos zónáiban lakhatatlan koncepció volna a megvalósulást tekintve. Don Davis hasonló elképzelésében egy O'Neil hengert alkotott meg, melynek igen nagy belső felülete használható, s hatalmas léptékre is felnagyítható elméletileg. E víziók hatását mutatja, hogy máig számos pályázat és korárs látványterv ihletadói.

Grafika  a NASA archívumából. Forrás: dr. Katona Vilmos

Mindezen terveket tekinthetjük utópiáknak, a távoli jövő kérdéseinek. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ma a világ élvonalába tartozó egyetemek, designerek, fejlesztők, gépészek és vezető kutatók dolgoznak az űr kolonizálásának témájában. A számítógépekkel valósághűen szimulált látványvilág lenyűgöző, az ember által formált tájakat mutat. Szorongató kérdésként merül fel ugyanakkor Katona Vilmos előadásának a végén: ha eme utópiák egyike-másika megvalósulna, meg tudnánk-e még különböztetni a földi világtól a létrehozott csillagközi valóságot? 

MA