Papp Adrienn a Budapesti Történeti Múzeumból érkezett a Trend Fm Archichat műsorába, hogy Kendik Géza építésszel és Mezei Dániel riporterrel beszélgessen építészet és régészet áthatásairól, e két izgalmas, eltérő, mégis gyakran egymáshoz közelítő területről. Rövid összefoglaló itt, az Archichat blogon.

Kép: a Budapesti Történeti Múzeum "Paloták, polgárházak, templomok a középkorból" c. kiállításának ajánlójából - forrás: www.btm.hu

A BTM a város teljes történetét igyekszik felölelni: őskori, ókori, népvándorlás kori, középkori, újkori leletekkel foglalkoznak egyes főosztályai. Vendégünk a Középkori Főosztály vezetője elmondta, a népvándorlás korából is maradtak építészeti emlékek. Egy jurta esetében például legjobb esetben is a tartóoszlopai földbe ásott helyét lehet régészeti eszközökkel fellelni. A folyamszabályozás utántól kezdve pedig aztán a mocsaras területekben könnyebben konzerválódó emlékekre sem lehet nagyon számítani. 

Jobbára cölöpökből összeállított kunyhók kerülnek elő ebből az időszakból - nagy méretű oszlopok helye található meg ilyenkor, no meg a ház környezetébe ásott vermek, élelemtároló gödrök. (Ilyesmivel építészként is találkozhat az ember, maga Kendik Géza is nemrégiben egy budai építkezés kapcsán. Ott ráadásul egy átépítés során a ház mellett bukkantak efféle értékes maradványokra.)

Az Árpád-kori kis házak néhány négyzetméteres, a földbe félig beásott épületek voltak - így például a 10-es út mentén a Hrasánylejtőnél középkori falu nyomaira bukkantak, sok egyéb mellett. Van itt ugyanis őskori lelőhely, római kori villa, népvándorlás- és árpádkori falu is. A mai munkák derékhadát az útépítések, illetve a nagy kiterjedésű ingatlanfejlesztések - pl. lakóparkok - adják.

Természetesen régészeti lelet bármely telekről előkerülhet, s ezek feltárása az elmúlt 10-15 évben már nem feltétlen állami feladat - ha bárki talál a telkén valamilyen emléket, akkor a feltárást saját költségen kell elvégeztetnie. Emellett a szakmában is végbement egy generációváltás Kendik Géza megfigyelése szerint. Így fiatal régészcsapatokkal együtt dolgozva akár egy-két hét alatt is lezárulhat egy kutatás, mint egy bármilyen más, piaci alapon működő megbízás esetében. A folyamat tehát felgyorsult és több találkozási pontot is teremt a szakmák képviselői közt.

Kép: a Budapesti Történeti Múzeum "Paloták, polgárházak, templomok a középkorból" c. kiállításának ajánlójából - forrás: www.btm.hu

Géza saját élményeit felidézve kiemelte, rengeteget lehet tanulni e találkozásokból - így például az is kiderült számára, hogy a kutatás szempontjából kulcskérdés, hogy jól válasszák meg azt a síkot, amelyben keresik az emlékeket, nyomokat. Az innét előkerülő tárgyak ládákban a Történeti Múzeumba kerülnek, ahol egy éven belül dokumentáció születik róluk, geodéziai felméréssel, kisebb anyag esetében akár már restaurálással és leltárba vétellel együtt. Amikor ez több száz láda tárgyat jelent, akkor akár két évig is eltart a folyamat.

Kiállítási anyag is születhet belőle, így például tervben van, hogy a Várban minden évben bemutatnák az előző egy év feltárt középkori leleteit. Éppen a hónap elején nyílt egy kiállítás a BTM budai múzeumában csepeli feltárásokon, a vári Karmelita épületbeli és a Szentháromság utcai leleteket, valamint a palota körüli feltárások eredményeit is bemutatják a nagyközönségnek. Ez is a küldetésük része, megmutatni, megismertetni a múlt kincseit. Jövő tavasszal is érdemes lesz figyelni az eseményeket az érdeklődőknek, mert az elmúlt tíz év legnagyobb leleteiből fog nyílni kiállítás.

Kép: a Budapesti Történeti Múzeum "Paloták, polgárházak, templomok a középkorból" c. kiállításának ajánlója - forrás: www.btm.hu

Mindig előkerül néhány izgalmas emlék - noha a régész szakmának és a nagyközönségnek nem minden esetben ugyanaz az érdekes. Most például aranypénzek kerültek elő, de a Karmelitáknál izgalmas, hogy előkerült egy verem, amely az 1686-os ostrom során beomlott és megőrizte valamennyi tárgyat, ami akkor benne volt. Innét került elő például egy kerámiakorsó, amelyre hajót karcoltak, s ilyet még sosem találtak. Olyan nagyméretű, türkizszín edényre is leltek, amit azelőtt csak apró darabokból ismertek, s most összeállíthatóvá vált a restaurátorok asztalán. A budai pasa egykori palotájából pedig kínai porcelánok tömege került elő. Ugyanakkor a régi kutakból ruhadarabok, kárpitok, bőrtárgyak is kiemelhetők.

Kép: karcolt hajóminta kerámia korsón - forrás: www.btm.hu

A két szakma közötti együttműködés egyik kényes pontja éppen a középkori időszak kutatása - ekkoriból ugyanis már olyan épített emlékek is fennmaradhattak, amelyekkel számolni kell akár egy ház tervezésekor - meséli Papp Adrienn. Amikor ilyesmi nem kerül elő, hanem csak földbe vájt nyomok, ott a dokumentáción kívül nincs más feladat, utána pedig szabadon használható a terület.

A Belváros, a Vár, a Víziváros vagy akár Aquincum területén azonban jóformán bármelyik telken felbukkanhat épített emlék, s ekkor nagyon fontos, hogy a két szakma képviselői megértsék egymás szempontjait és összehangoltan dolgozzanak - a cél sosem az, hogy ellehetetlenüljön egy projekt. Hogy mi a teendő - válaszolta a régész Kendik Géza kérdésére - arról a kötelező bejelentés után a hatóság dönt. 

Általában kompromisszumos megoldás születik a beruházó, a hatóság, a feltáró intézmény és az építész között. Itt Papp Adrienn kiemelte az építész szerepét, hiszen ebben a fázisban nagyban rajta múlik, hogyan tudja kezelni a tervében a talált elemeket, s ezt a beruházó felé kommunikálni. Gyakran a beruházók nem tudnak mit kezdeni ezekkel az emlékekkel, s nem képviselnek értéket a szemükben.

Nehezebb a helyzet, ha magántelekről, kisebb beruházásról van szó. Szerencsére lehet sejteni, mely területeken várhatóak jó eséllyel fontosabb emlékek, így a telekvásárlás előtt akár már számolhat vele a tulajdonos. A törvényi szabályozás azonban ekkor is ugyanaz. Ha fölé tud épülni a ház, az nem is olyan rossz eset. A visszatemetett rom megmarad, s akár 50-100 év múlva újra lehet gondolni, mit lehet vele kezdeni.

Kendik Géza nemcsak építészként, de fiatal hallgatóként is találkozott már a régészettel: egy olaszországi régészeti táborban vett részt, ahol egy amfiteátrum dokumentációja volt a feladat: reggel ástak, délután már milliméterpapírra rajzolták az épületet. Hasonló együttműködés itthon is közelebb hozhatná a szakmákat - vélekedett az építész. Sőt - továbbmenve - akár száz évre elegendő turistacsalogató attrakció lehetne a Budai Vár feltárása, ahogyan a Sagrada Familia templom építkezése is vagy száz évre elegendő látványosságot szolgáltatott. (Jóllehet a kormány aligha várná ki szívesen ezt az időintervallumot.)

MA